… megjelent Vénusz. Borzongás futott végig a termen. Nana meztelen volt. Nyugodt hetykeséggel, meztelen teste mindenható erejének tudatában. Egyszerű fátyolszövet takarta; kerek válla, amazonkeble, melynek két piros hegye keményen meredt előre, mint a dárda, széles csípője, mely kéjesen ringatózott, két gömbölyű, szőke combja, az egész habfehér teste átvillant, átlátszott a könnyű szöveten. A habokból kilépő Vénusz volt ez, akinek nincs más leple a haján kívül. Egyetlen taps se csattant. Senki se nevetett már, a férfiarcok elkomolyodtak, megnyúltak, orruk kitágult, ajkuk izgatottan, szárazon remegett. Mintha szellő fuvallt volna át a termen, halkan, baljós fenyegetéssel teli. S a vidám teremtésből egyszerre csak kiütközött a nő, ki nyugtalanságot vet, nemével őrületbe ejt, és rejtelmes vágyakat ébreszt. Nana még mindig mosolygott, de már az olyan némber metsző mosolyával, ki férfi hússal él.
…Nana lassanként hatalmába kerített a közönséget, s azt tehette már a férfiakkal, amit akart. A szerelmi hév, ami úgy sugárzott belőle, mint valami párzó állatból, mind jobban, jobban elárasztotta a termet. Ebben a pillanatban miden legkisebb mozdulata vágyakat ébresztett, s egy legyintéssel felkorbácsolta a vért. …
Reszketett az egész terem, szédület környékezte, fáradt, izgatott volt, és zsongító sóvárgás fogta el, minő éjfélkor a hálószobák mélyén suttog. S Nana, szemközt ezzel az elalélt közönséggel, mely a színdarab végén magába rogyva, bénult idegekkel vergődött, ott ragyogott diadalmas márványtestével, nemével, mely elég erős, hogy leigázza ezt az egész tömeget anélkül, hogy maga elveszítené a fejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése