művelődésszervező avagy teveszarból oázis

Eheti pécsi 3 napos konzultációnk tanulsága következik, a Pécsi Színház egyik művészének megfogalmazásában. A művelődésszervezők tevékenysége olyasmi, mint amikor az apró teveszarba datolyamagokat teszünk, és elvetjük a sivatag homokjában, hátha oázis lesz belőle...

Pécsen voltunk

Pécs, Pécs, Pécs... Ez a konzultációs buli sokkal jobb, mint azt gondoltam volna. Déliben már csináltunk egy műsort anyámmal, amikor az ablaküvegen keresztül activitiztünk mások örömére. Azt mutogatta, "Ha késik ez a lófasz (IC), akkor hívjam fel" Na mindebből csak a lófaszt tudtam leolvasni a szájáról... Végül felhívott telefonon. Balázs is kitett magáért. Mikor megláttam, hogy két bőrönddel és egy polyfommatraccal a hóna alatt próbál felszállni, kitört belőlem a nevetés. Én csak egy kisebb táskával az ölemben ültem mellette. :) Kb 57-szer mondta el útközben, hogy "megyünk Pécsre... :)". Leszálláskor fel kellett hívnom rá a figyelmét, hogy jó lenne, ha haladna, és letenné a telefont, különben Szarajevóban fogunk kikötni, de útlevél nincs nálam. A MÁV állomástól a 3-as buszon a külvárosig azt hallgattam meg vagy 24-szer, hogy "Pécsen vagyunk :)" Este a seggét nyomta az enyémhez, amikor meg horkolni kezdett megrugdostam, hogy hagyja abba, különben a macskát az ölébe teszem (vendéglátónknak van egy Mirza nevű macsekja). Másnap folytatódott a "Pécsen vagyunk..." szlogen, már nem számoltam hányszor. A 3 napos konzultáció alatt megegyeztünk az osztállyal, hogy a "kakas csípje meg" mondásunk honnan ered. A régi családban az volt a jelszó: "márpedig gyerök az köll, minden áron...". Na de ha a családfő nem képes rá? Akkor szemet kell hunyni a szomszéd kakas kukorékolása fölött... :) Aztán én is felvilágosítottam a társaságot egy régi, hagyományos káromkodásunk eredetéről. A karóbahúzás neve eredetileg lofat volt. A török időkben kedvelt kivégzési forma, miszerint egy hegyes karót az áldozat végbelébe helyeztek, felállították, és az végigroncsolta a belső szerveket, minek következtében az illető elhalálozott. Ekkor kezdték el használni a lofat a seggedbe káromkodást. Az idő múlásával a történelem úgy hozta, hogy a törökök és a karóbahúzás szokása mentek, a kifejezés maradt. Na de magyar ember felejt, ennek következtében később asszociál... Ha nincs értelme annak hogy lofat, akkor majd lesz annak, hogy lóf@sz. Na, ennyit a művelődéstörténeti dolgokról.Ja, fent voltunka TV toronyban is, Balázs ragaszkodott hozzá. Marcsi férje vitt fel minket kocsival a szerpentinen, kb. 100-zal. Nem szoktam hozzá a rali versenyekhez, úgyhogy igencsak bezöldültünk, mire felértünk. A lefelé útról már nem beszélek...Hazafele természetesen azt hallgattam Balázstól, hogy "Pécsen voltunk". Azért Pestig még 2-1-re megvertem kártyajátékban, de úgy, hogy akkor tanultam meg. Egy kissé kikészítettem közben őt, de nem baj :). Pécsen voltunk... :D