Thessaloniki - Stratoni

(Görögország 4. nap)

Reggel ismét korán kelés, hogy el tudjunk menni Thessalonikibe utána a Csúszdaparkba. Oda már csak ketten mentünk Krisztával: két szőke nő… Megtaláltuk! Mármint Thessalonikit. Csúszdapark elmaradt, mert Kriszta Stavrosban felejtette a fürdőruháját…
Az első, amit megtaláltunk, az a Fehér torony volt. Ott parkoltunk le, és megkérdeztük, hogyan jutunk fel a fellegvárba. Természetesen csak egy 60-as évekbeli térképünk volt. Elindultunk, a sok egyirányú utcában, hátha valahol tudunk parkolni. A parkolás sikerült, már csak a környéket kellett megjegyezni, hogy meg is találjuk a kocsit.
Aztán indulás fel a lépcsőkön. Persze reggelire gyümölcsjoghurtot ettem, így sürgősen WC-re kellett mennem. Azt azonban már megtapasztaltam ez alatt a pár nap alatt, hogy nekünk mindig sikerül ott elindulnunk, ahol csak a bennszülöttek járnak, márpedig ott nehéz WC-t találni. Szerencsére azért időben sikerült.
A nagy megkönnyebbülésre le is ültünk egy tavernában, és ittunk egy üdítőt, és egy jegeskávét, közben lehetett gyönyörködni a kilátásban.
Megnéztük a Szent Pál templomot, de bemenni nem mertem, nehogy rám szóljanak, hogy bent nem szabad fényképezni. Pedig nagyon szép belülről.
Utána következett még vagy 1500 lépcső, amin fel kellet mászni a várfalakhoz. Itt is néhány fénykép, és a kilátás. A meleg miatt nem mentünk tovább, hanem elindultunk lefelé, megkeresni a kocsit. Némi bolyongás és segítségkérés után megtaláltuk. Indulás visszafelé. Kissé óvatosan, mert ezek az egyirányú utcák elég érdekesek… Mindenesetre a taxist nem zavarta sem a záróvonal, sem a piros lámpa, sem a behajtani tilos tábla…
Stavrosba érve összeszedtük Kriszta cókmókját, és elindultunk olyan tengerpartot keresni, ahol kevesen vannak. Az irodában figyelmeztettek, hogy nem lesz könnyű, mert vasárnap az összes helyi a tenger mellé megy. El kellett mennünk egészet Stratoniig.
Nagyon meredek és kanyargós utakon mentünk. Gyorsaságról szó sem lehetett, mert egyszerűen nem tudtuk, hol a kanyar vége, kétoldalt meg szakadék. A kilátás viszont csodaszép.
Startoniban viszont tényleg alig voltak, és rajtunk kívül egy turista sem volt. A homok olyan forró volt, hogy nem bírtam rajta mezítláb állni. A víz viszont nagyon kellemes, és tiszta. A sirályok nagyon közel merészkedtek, látszik, hogy itt nem bántják őket. Csak 6 óra felé indultunk haza, mert kezdett beborulni, a vizes úton pedig Mazsolával elég nehéz lett volna hazajutni.
Este még elmentünk megnézni az éjszakai kilátást, és sétáltunk egyet a parton is. fentről nagyon szép. Nem csoda, hogy a fiúk el akartak minket vinni. Ott aztán lehet romantikázni!