Stavros

(Görögország 2. nap)

Reggel friss zsömle, kifli, ki mit választott. Kriszta apukája volt a legfrissebb, egész héten ő ment korán reggel a pékhez.
Délelőtt jöttek, és megnézték a leszakadt WC tetőnket és a zuhanyt. A kommunikáció nem ment valami tökéletesen, a házinéni nem beszélt angolul, így egy görög gyereket emeltek ki a medencéből, hogy fordítson angolról. És akkor megjelent Adonisz is. Sajnos azonban látván, hogy a tolmácsolás megoldódott, elhagyta a terepet.
Aztán megjelent a szomszéd, aki állítólag a tulajdonos képviselője, és ő is megnézte, hogy mi a gond. Ígéretet kaptunk, hogy másnap megcsinálják. És jött a kérdés, hogy milyen programunk van estére? Hát, ö, ö. Menjünk át grillezni este 10:30-kor, jött a javaslat. Hát jó, menjünk. Krisztával megbeszéltük, hogy a jelszó a hazamenetelre az lesz, hogy holnap Thessalonikibe megyünk, és korán kell kelni. Szülőknek mit mondunk? Bemegyünk a városba este, megnézni a panorámát.
Délelőtt kimentünk a partra, hátha sikerül egy kicsit napozni. Sajnos, eléggé felhős volt az ég, de meleg volt. Végigsétáltunk a parton a kikötőig, belemásztunk a tengerbe, megszárítottuk magunk, és sétáltunk egy kicsit a faluban. Hazafelé vettem egy dinnyét. Hát, a nagyapám jobbat termelt annak idején!
Délben evés, és autófoglalás a hétvégére. Kettőt szerettünk volna, de sajnos, csak egy jogosítvány volt, a Krisztáé. Mindegy, majd csak lesz valahogy. Este pedig kerti parti. Hát, ez is egy élmény volt, ha nem is a legjobb. Hússütés volt, és nagyon úgy nézett ki, nővadászat folyik… Meg lettünk itatva uzoval, borral. Azért a vacsora nagyon finom volt. A görögsaláta egyenesen isteni. Az uborka és a paradicsom nagyon finom, az olajbogyókat meghagytam a barátnőmnek, én nem szeretem. Megkóstoltam a nyers halat is, egész jó volt. A képen a díszes társaság látható, és a sok étel az uzo társaságában. Ki kellett próbálnom a biliárdot is, életemben először. És lőn, elsőre eltaláltam azokat a vacak golyókat. Éjfélkor elhangzott a Thessaloniki jelszó, és hazamentünk. A panorámát már nem vállaltuk be a fiúkkal, odáig nem merészkedtünk.
A pénteki terv egy hegyi túra volt. Elindultunk toronyiránt úgy 11 órakor (addig aludtunk, reggeliztünk, stb.). Krisztával mentünk ketten, a többiek lent barangoltak. Persze, ahogy kiléptünk a szállásról, megjelent a múlt esti vendéglátónk is a kapuban, mi meg iparkodtunk, nehogy szóljon. Lebuktunk, hogy nem Thessalonikibe mentünk. Mondtam Krisztának, ha szól érte, kenje rám, hogy nem voltam hajlandó felkelni. Én meg majd az uzót okolom…
Felfelé menet jó kis házikókat láttunk. Elfogadnám némelyiket. Elég cikk-cakkban mentünk, csak azt figyeltük, hogy merre van a felfele, és azt az utat választottuk, amelyik nagyjából arra ment. Végül is feltaláltunk.
Fentről nagyon szép a kilátás, ellátni egészen a szomszéd városig, Aspravoltáig. Este pláne gyönyörű lehet, megbeszéltük, hogy azt is megnézzük. A fenti kávéházban meginvitáltak minket egy kávéra, de sikerült őket lerázni, hogy később.
És szépen elmentünk a hegyi utakon sétálni. Útközben kecskeürüléket találtunk J, és persze hallottuk a hangjukat is, de látni nem láttunk egyet sem. Nem is szívesen találkoztam volna össze velük. Találtunk egy patakot, ami a képen nem látszik, mert hát ugye a fényképezőgép nem állt helyzet magaslatán.
Visszafelé másik úton próbáltunk lejönni, hogy kerüljük a kávéházat. Sikerült egy másik úton lejutni a kis térre, ahol tavernák vannak. Kitaláltuk, hogy utolsó este ide kellene feljönni búcsúvacsorára. Az egyik tavernában öregek kártyáztak. Teljesen görög szieszta hangulat.
Lefelé másik úton mentünk, nem arra, ahol feljöttünk. Most a tengert néztük, hogy arra kell menni. Eltévedni biztos nem fogunk, mert a sok víz utunkat állja.
Egy fő utcán haladtunk, ami olyan volt, mint nálunk a rózsadomb. Az egyik kertben nyuszik rohangáltak. Nagyon sok a virág, főleg a rózsa, leander.
Amikor hazaértünk, még kimentünk a partra fürödni egyet, utána már csak a vacsora maradt. Másnap korán akartunk kelni, mert szombat vasárnapra kocsink volt. Terv: Xanti, Kavala, Filippi.