2014. október 9., csütörtök

Durci van

A programozók elmentek két napra Milánóba. Tegnap este jöttek haza. Semmi meglepit nem hoztak ajiba. Háá'! Ahogy most sem, legközelebb sem fogok csillagszóróval integetni nekik a teraszról, mikor hajnalban száll fel, éjjel meg száll le a gépük, hiába van a fejem felett a légifolyosó. :p

Bosszúból egész du a gitáromon nyekergek. Néha borzalmasan hamis, mert félre nyúlok, vagy ahogy felengedem az akkordot és elveszem az ujjam, megszólal egy másik hang. :D Még jó, hogy meghallom, ha hamis, a c dur skála szerencsére még a fejemben van, hogy kellene szólnia tisztán. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése