Úgy látszik, ez a szám elkíséri őket életük végéig. 13. nap van és ma este, mintha csak megvártak volna vele, a csöpségek közül egy már elhagyta a fészket. Na nem messzire, csak a leanderig jutott, majd visszafelé meg az ajtó előtt landolt - benézett hozzám a szobába -, onnan meg feltornázta magát az amarillisz cserepére és most ott panaszkodik. Egy másik megpróbált utána menni, nagy nehezen felkapaszkodott, de meggondolta magát. Visszamászott inkább a fészekbe. :)
Esti hírek: Akkorát zuhant csivit gyerek az erkélyüvegről, mint egy bajbajutott ufo. Még jó, hogy ott volt a muskátli.Még több kép itt.
21 órás hírek: Kimentem valamiért a teraszra, ránéztem a fészekre, és két madár az ott maradt négyből, hussssss, mellettem el... Át a szemben lévő fákra. Mondtam is Csivitnek, hogy látod, nem hívni kell őket, majd én elintézem, hogy repüljenek. :D
No, kis szarosoknak most kezdődik a Zélet.
VálaszTörlésSzuper...kíváncsi vagyok, meddig maradnak az erkélyeden...?
VálaszTörlésMoni, ne is mond... Úgy aggódom értük, mint a saját szüleik. Látnod kellett, volna, hogy robbantam ki a teraszra, mikor a muskátlik közé esett az első vállalkozó szellemű, hogy nincs-e valami baja.
VálaszTörlésÉva, semeddig. Nem jönnek vissza. Ma reggel kirepült az utolsó kettő is. Majd este írok róla. Meg felteszem a képeket is. Azért marha mázlista vagyok, hogy mind az 5 csemetét láttam kirepülni. Kicsit elszorul a torkom, mikor arra gondolok, hogy elmentek. :)
Legalább neked megvolt :-) / :-(
VálaszTörlésEgy fészekalnyi"gyerek" :-) Gondolj bele, nem mindenkinek adatik meg, hogy ilyen élményben legyen része. Irigyellek, nekem egy köpködős-fújós macska jutott, nem bájos kismadarak. S épségben megmaradtak!
VálaszTörlésHát, nem gondoltam volna, hogy mindet látom kirepülni.
VálaszTörlés