Ma mindenkinek elment a józan esze, csak én vagyok hülye

Kezdődött azzal, hogy az épületben a másik cégnek két napja nincs tintapatronja a faxba. Ezért a titkárnő VELEM közölte, hogy a faxaikat átirányítja hozzánk. Mondtam neki, hogy kicsi szívem, ezt ne velem beszéld meg, hanem van nekem is egy főnököm... Hát ő azt hitte, hogy XY már ezt lezongorázta VELÜNK. Hát, nem tudok róla, szólt ugyan, de csak aznapra, hogy várt valamit, és akkor sem velem kellene beszélni, az egy dolog, ha nekem is szólnak, bár semmi közöm a postázáshoz, iktatáshoz, nincs is nálam a nyomtató, ahova kijön a fax...
Következő az volt, hogy főnök (akinek rendszeresen az ügyfél ajtajából jut eszébe felhívni, hogy mennyit fizetnek havonta és mire, keressem meg...), elment az ország túlsó felébe tárgyalni, majd felhívott, hogy nem tudja a címet, keressem meg a portálban, amibe én nem járkálok... Vagy nézzem meg a Neten, vagy akárhol, mert az a cím, ami nekem van, az nem jó, az van neki is, de neki nem oda kell mennie... Hát, akkor jöjjön haza...
Aztán jött egy ember, aki vidékentárgyalófőnökömet kereste, jött két ajánlatért. Ahan. Nekem semmit nem adott. Más sem tud róla. Neki az mondták, kolléganőmnél lesz. Hát ő sem kapott semmit. Próbáltam hívni mobilon vidákentárgyalófönökömet, de persze ki volt kapcsolva. Na felhívtam egy másikat, őt elértem, azt mondja, szerinte ott lesz a vidékentárgyalófőnököm asztalán. Közben kolléga felhozta a portáról a pasast, hogy minek azt nem tudom, de legalább szemtanúja lehetett annak, hogy túrom elő az ajánlatát, amiből kettő is volt, és fingom nem volt melyiket kell oda adni, merthogy nem volt egyforma. Mindezt füle hallatára megtárgyaltam a telefonba és a kezébe nyomtam amit kellett. Majd feltette nekem a kérdést, hogy megnézhetné-e a másikat is. Hát nem. De mi van, ha neki az kell. Hát ne kelljen, mert én azt nem adom ki a kezemből. Nem is tudom, hogy gondolta...
A vicces az lesz, amikor majd egy APEH-os, vagy TB-s fog így felsétálni...
És még nincs vége a napnak...