Az egyik helyhez már nem tartozol, a másikhoz még nem. És ezt mind a kettő tudtodra adja.
Néha a filmek döbbentenek rá némi túlzásaikkal, hogy ez a helyzet a való életben is.
Az előbbiben elromlik a zuhany, aztán a konyhában a csap játszik szökőkutat elárasztva az alattad lakót. Az utóbbi egy denevérrel kerget meg a kerti sloziból, aztán, mikor azt hinnéd, hogy nyertél, erősítést kap a denevér, és egy medve vígan zabálja a kaját a konyhában.
Kell az átmenet. Mikor a régiből kialakul az új.
Az új élettel sem kell túl korán lefeküdni, ahogy Frist kisasszony mondá. Nem árt előtte randizni, ismerkedni.
"Az átváltozásban van egy olyan pillanat, ami semleges. Se nem Jang, se nem Jin. ... A belégzés és a kilégzés közötti néma, mozdulatlan, üres és passzív állapot. A "semmi" fázisa." (Müller Péter)

A mosómedve még mindig követ.