Vaciláltam kicsit, hogy írjak, ne írjak... Aztán ma anyám felhívta a figyelmem, hogy menjek, mert kezdődik a TV-ben. Hát leültem megnézni az utolsó "szereplését" a színpadon rajongói előtt. Természetesen, amerikai szokás szerint, jöttek a megemlékezések, az anekdoták, történetek, és nekem is eszembe jutott egy s más. Rajongója voltam, vagyok én is, ahogy több millióan a földön. Tini koromban, mikor megjelent róla egy cikk vagy fotó valamelyik magazinban, tuti, hogy azt nekem is meg kellett venni. A szekrényem tele volt ragasztva a képeivel, még a kilincsek alatt is, minden négyzetcenti helyen ő volt - az életnagyságú poszterről nem is beszélve, ami az ajtómon virított. Esténként az ő számait hallgattam lefekvés előtt, olvastam a könyvét, utánoztam a mozdulatait, csak Pepsit voltam hajlandó inni, és naná, hogy én is bele voltam esve (míg ki nem nőttem).Aztán egyik reggel az egyik rádióműsorban hallottam, hogy meghalt. Persze jöttek az összeesküvés elméletek, hogy talán meg sem halt, csak valahogy méltósággal kellett elhagynia a színpadot, és valami lakatlan szigeten a junoszttévéjén nézi, hogy milyen felfordulás van miatta a világban; vagy meggyilkolták, és soha nem is fogjuk megtudni, hogy hogyan halt meg.
Az biztos, hogy egy nagy egyéniséggel kevesebb ember munkálkodik a földön.
We love you ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése