Tengeren túli családtagtól kapott meghívóval felregeltem egy idegennyelvű közösségi portálra. Vazz. Először azt hittem, a sors keze, fejlődésem szolgálja, vagy itt rámakad a nagy Ő, de egyelőre csak az arab keresztnevekből váltam profibbá.
Az önbizalmam is kezd megnőni, mert szinte mindenki rosszabbul kommunikál angolul, mint én.
2009. július 27., hétfő
Valahogy nem így gondoltam az izgalmakat Massával. Mondjuk Hamiltonnal sem, de ez így még a szerencsésebb kimenetel volt, hogy csak simán nyert. Max az én vérnyomásom ment fel tőle, ami amúgy is alacsony. :)
Megelégedtem volna azzal az idilli beszélgetéssel a pilóták (és főleg Alonso) között, hogy most akkor ki nyert?
Azon végleg leesett az állam, mikor Hamiltonnal kezett fogott Alonso, és Hamilton gratulált az idejéhez. Vajon mikor Hamilton nyert, utána Alonso is gratulált neki és kezet fogtak?
Megelégedtem volna azzal az idilli beszélgetéssel a pilóták (és főleg Alonso) között, hogy most akkor ki nyert?
Azon végleg leesett az állam, mikor Hamiltonnal kezett fogott Alonso, és Hamilton gratulált az idejéhez. Vajon mikor Hamilton nyert, utána Alonso is gratulált neki és kezet fogtak?
2009. július 21., kedd
Reménykedtem, hogy hétvégén a Hungaroringre 40 fok (robbanós motorok) és eső (olyan jó kis csúszkálós) lesz. Egyik sem. 26 fok kissé szeles és változékony idő, de eső nemigen várható. Annyira hiányoznak pedig az elmúlt két év eseményei. Massa csőelhúzós tankolása, Hamilton arroganciája, ütközései, amin mindenki jót csámcsoghat, a kicsúszások, sóderágyba beragadások. Idén semmi.
Nem gondoltam volna, hogy valaha ezt mondom, de Hamilton nélkül unalmasabb az egész.
Most bezzeg 30 fok van, és hogy a kolléganő nehogy fázzon, az épület karbantartói bekapcsolták a fűtést a szobájában...
Egy forró radiátort?
Hogy én se maradjak le, gondoltam, hogy na, akkor most adjunk a szaglószerveknek (tojássütögetős munkatárs úgyis mindig balhézik, hogy szagok vannak a konyhában - vajon mitől...???), és készítsünk baconos pirítóst reggelire. Kolléganő viszont elkeserített. Azt mondja, hogy valaki halat evett, és bedobta a cuccost a kukába, ami már most bűzlik, úgyhogy a nap végére az én baconom elbújhat mellette...
Hogy még ez sem jön össze... :)
Nem gondoltam volna, hogy valaha ezt mondom, de Hamilton nélkül unalmasabb az egész.
Most bezzeg 30 fok van, és hogy a kolléganő nehogy fázzon, az épület karbantartói bekapcsolták a fűtést a szobájában...
Egy forró radiátort?
Hogy én se maradjak le, gondoltam, hogy na, akkor most adjunk a szaglószerveknek (tojássütögetős munkatárs úgyis mindig balhézik, hogy szagok vannak a konyhában - vajon mitől...???), és készítsünk baconos pirítóst reggelire. Kolléganő viszont elkeserített. Azt mondja, hogy valaki halat evett, és bedobta a cuccost a kukába, ami már most bűzlik, úgyhogy a nap végére az én baconom elbújhat mellette...
Hogy még ez sem jön össze... :)
2009. július 18., szombat
képek: idokep.hu oldaláról. Jól látszik (ha ráklikkelsz, nagyobban) az ellentétes szélirány az ország két része között (nyugaton é-ny-i szél, keleten d-k-i), és a nagy hőmérséklet különbségek.
Nálunk is éjszakai sötét lett, és kinőtt a földből egy-két bokor (a háztetőből is). A fákon viszont kevesebb ág maradt. Még az elején próbáltam fotózni, amíg ki mertem nézni.
Igazi randizós időjárás... Na jah. :))))))))))))))))))))))))
Van indok, hogy miért bújsz a másikhoz annyira szorosan... :p
Jól áll neki a vizes póló... :p
2009. július 17., péntek
Biológiai fejlődés
"A kövér és röpképtelen szúnyogokból lesznek a kullancsok."
by Balogh Esperes Ákos
The fat and flightness mosqiutos became ticks.
by Balogh Esperes Ákos
The fat and flightness mosqiutos became ticks.
2009. július 10., péntek
Csak pislogok...
Adómanó
írta: APEH
MiaManó elpanaszolja, a Gorgyon folyó akadályozza őket abban, hogy a szörpöt és a kalácsot szabadon cserélgethessék. A túloldalon üres mézeskalácsot esznek a mi híres csemegénk nélkül, de mi is szörpöt eszünk szörppel. Így az egyetlen lehetőség a többszöri gólya- és vakondjárat. AdóManó egy pillanatra elcsodálkozik, majd megkérdezi:
– Nem értelek titeket, kedves rokonok. Miért nem hívtok hídverő manókat? Egy hét alatt összeeszkábálnának egy pompás, széles tölgyfa hidat. Azon aztán annyi kalácsot áthozhattok, hogy csak győzzétek mártogatni.
– Az jó lenne! – válaszol MiaManó, a polgármester. – De kinek van annyi manómanija, hogy ezt ki tudja fizetni? Egy ilyen híd legalább 100 aranyba kerülne. Az legalább 100 napnyi szüret. – Hát fizessétek ki a manókincstárból! – javasolja AdóManó.
– Honnan? – vonja fel a szemöldökét MiaManó.
– Hát a kincstárból. Ahol az adót tartjátok.
MiaManó hatalmas pillákkal, értetlenül bámul unokatestvérére.
– Nem értem... Midót? Dodót? A könyvtárban?
– Az adót a kincstárban. Elmagyarázom: egy ilyen híd egy manónak sok aranyába kerülne, és sok-sok szörpöt kéne egymaga szüretelnie, hogy összegyűljön. Viszont nem is lenne igazságos, ha csak ő fizetné ki, hisz nemcsak ő használná, hanem mindenki. Na mármost: ha nem tévedek, a kalácsföldiekkel együtt ti pont százan vagytok. Ha mindenki befizet egy aranyat, az nem sok. Ezek után megépíthetitek a hidat, és hirtelen sokkal több szörpöt és kalácsot tudtok cserélni és eladni.
– És ez nekem csak egy aranyamba kerülne? – kérdezi MiaManó csodálkozva.
– Ha mind a 100 manó befizeti, igen.
– És akkor lenne szörp és kalács?
– Pukkadásig – válaszolja AdóManó mosolyogva.
MiaManó felpattan és lelkesen hátba csapja unokatestvérét. Hangosan nevet és körbetáncolja az asztalt, m
ajd hirtelen dalra fakad:
„Ha híd épül, az a jó,
Nincsen más, mint az adó,
Egy aranyból ragyogó,
Ettől boldog a manó.”
Mi vaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaan???
Aztán kaptam kollégától magyarázó oldalt, ami tartalmazza a helyesbítést is.
Mindenesetre EZT nehéz lesz überelni...
írta: APEH
MiaManó elpanaszolja, a Gorgyon folyó akadályozza őket abban, hogy a szörpöt és a kalácsot szabadon cserélgethessék. A túloldalon üres mézeskalácsot esznek a mi híres csemegénk nélkül, de mi is szörpöt eszünk szörppel. Így az egyetlen lehetőség a többszöri gólya- és vakondjárat. AdóManó egy pillanatra elcsodálkozik, majd megkérdezi:
– Nem értelek titeket, kedves rokonok. Miért nem hívtok hídverő manókat? Egy hét alatt összeeszkábálnának egy pompás, széles tölgyfa hidat. Azon aztán annyi kalácsot áthozhattok, hogy csak győzzétek mártogatni.
– Az jó lenne! – válaszol MiaManó, a polgármester. – De kinek van annyi manómanija, hogy ezt ki tudja fizetni? Egy ilyen híd legalább 100 aranyba kerülne. Az legalább 100 napnyi szüret. – Hát fizessétek ki a manókincstárból! – javasolja AdóManó.
– Honnan? – vonja fel a szemöldökét MiaManó.
– Hát a kincstárból. Ahol az adót tartjátok.
MiaManó hatalmas pillákkal, értetlenül bámul unokatestvérére.
– Nem értem... Midót? Dodót? A könyvtárban?
– Az adót a kincstárban. Elmagyarázom: egy ilyen híd egy manónak sok aranyába kerülne, és sok-sok szörpöt kéne egymaga szüretelnie, hogy összegyűljön. Viszont nem is lenne igazságos, ha csak ő fizetné ki, hisz nemcsak ő használná, hanem mindenki. Na mármost: ha nem tévedek, a kalácsföldiekkel együtt ti pont százan vagytok. Ha mindenki befizet egy aranyat, az nem sok. Ezek után megépíthetitek a hidat, és hirtelen sokkal több szörpöt és kalácsot tudtok cserélni és eladni.
– És ez nekem csak egy aranyamba kerülne? – kérdezi MiaManó csodálkozva.
– Ha mind a 100 manó befizeti, igen.
– És akkor lenne szörp és kalács?
– Pukkadásig – válaszolja AdóManó mosolyogva.
MiaManó felpattan és lelkesen hátba csapja unokatestvérét. Hangosan nevet és körbetáncolja az asztalt, m
ajd hirtelen dalra fakad:„Ha híd épül, az a jó,
Nincsen más, mint az adó,
Egy aranyból ragyogó,
Ettől boldog a manó.”
Mi vaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaan???
Aztán kaptam kollégától magyarázó oldalt, ami tartalmazza a helyesbítést is.
Mindenesetre EZT nehéz lesz überelni...
2009. július 7., kedd
Bye
Vaciláltam kicsit, hogy írjak, ne írjak... Aztán ma anyám felhívta a figyelmem, hogy menjek, mert kezdődik a TV-ben. Hát leültem megnézni az utolsó "szereplését" a színpadon rajongói előtt. Természetesen, amerikai szokás szerint, jöttek a megemlékezések, az anekdoták, történetek, és nekem is eszembe jutott egy s más. Rajongója voltam, vagyok én is, ahogy több millióan a földön. Tini koromban, mikor megjelent róla egy cikk vagy fotó valamelyik magazinban, tuti, hogy azt nekem is meg kellett venni. A szekrényem tele volt ragasztva a képeivel, még a kilincsek alatt is, minden négyzetcenti helyen ő volt - az életnagyságú poszterről nem is beszélve, ami az ajtómon virított. Esténként az ő számait hallgattam lefekvés előtt, olvastam a könyvét, utánoztam a mozdulatait, csak Pepsit voltam hajlandó inni, és naná, hogy én is bele voltam esve (míg ki nem nőttem).Aztán egyik reggel az egyik rádióműsorban hallottam, hogy meghalt. Persze jöttek az összeesküvés elméletek, hogy talán meg sem halt, csak valahogy méltósággal kellett elhagynia a színpadot, és valami lakatlan szigeten a junoszttévéjén nézi, hogy milyen felfordulás van miatta a világban; vagy meggyilkolták, és soha nem is fogjuk megtudni, hogy hogyan halt meg.
Az biztos, hogy egy nagy egyéniséggel kevesebb ember munkálkodik a földön.
We love you ;)
2009. július 1., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)