Tegnap beszélgettem egy ismerősömmel, aki udvarolt jó pár évvel ezelőtt. Annyit éreztem, hogy valószínűleg tetszem neki, nem vagyok közömbös, de azt nem tudtam, amit most bevallott, hogy szerelmes volt belém. Nagyon sokat hülyéskedtünk. :)
Fura azzal szembesülni most, hogy milyennek lát / látott. Nem gondoltam, hogy tényleg ennyire "kiszámíthatatlan" vagyok.
"Igen, s az nagyon jó volt, hogy veled volt egy olyan játék, ahol soha nem tudtam, mi lesz a vége, mármint soha nem tudhattam, amit mondasz, azt most komolyan gondolod, vagy megint csak szórakozol velem. Hülyén hangzik, de mintha nekem meglett volna az életemben az "50 első randi" című film. Vajon, ha azt mondom-e, amit mondok, akkor most ugrasz rá? Vagy inkább ugratsz?"
Nem valószínű, hogy megváltozom. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése