Megint vihar jön. Ilyenkor mindig remeg a gyomrom. Mint valami elsőrandisnak. :)) Már csak röhögök magamon. Pedig ez csak a széle, a villámokat látom, hallom, hogy kopog a jég a teraszon - csessze meg, elveri a virágaim, a kertitörpékről nem is beszélve... Ha eláll, kimegyek, megnézem a törpéket. Bekötözgetem a sebeiket. :))
"Hagyj fel azzal, hogy arra panaszkodsz a Te Istenednek, hogy mekkora vihar vesz körül! Inkább mondd a Te viharodnak, hogy mekkora Isten áll mögötted!"
Na, csendesedik... Szevasz Noé... :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése