Ollé. Megvédtem - meglehetősen határozottan -, elmondtam.
És köszönöm tanár úrnak, hogy kitárt karjaiba repülhettem.
Nem indult egyszerűen. Papírt kellett íratnom a céggel, hogy Milánóba megyek munkaügyben, telefon csoporttársaknak, hogy utolsó pillanatban intézzék el nekem, hogy másik napon mehessek, technikai kérdések, másik tételsor, melyik vizsgáztató vállal be, két nappal kevesebb idő a felkészülésre (nem mintha 3 hét folyamatos készülésben ez sokat nyomna...), és egy nagy adag mázli, hogy egy ismerősöm is szerdán megy és levisz kocsival, mivel IC-t már nem érek el.
Szóval, nem volt túl vicces az indulás, inkább feszült. Eredményhirdetés után azonban mindenki nagy vigyorral távozott. :)))
Akinek még hátravan, annak egy kalappal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése