Hát, nem gondoltam volna, hogy a relatív idő ennyire megvalósul a pénteki órán. Már annyira úntam magam, hogy lecsaptam az Őzi Garfield újságját, és kiolvastam vagy háromszor. És még mindig nem volt vége az órának... Elkezdtem sms-ben küldözgetni a jobb poénokat másoknak. Őzi meg képregényt rajzolt nekem a füzetembe. Egyiken annyira nevettünk hogy nem bírtuk abbahagyni. Már veszélyes volt, féltem, hogy ránk szólnak.
A szombat sem volt sokkal jobb. Óra végén a tanár elkérte a nevünket. Honorálni szeretné a vizsgán, hogy végigültük... Az én nevem mellé még egy felkiáltójelet is tett. Lehet, hogy én leszek, aki megbukik, mert folyton közbepofázott.... :)))) Muszáj volt, hogy el ne aludjak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése