(Görögország 6. nap)
Az utolsó nap. Nem mertem a tengerhez menni tüzelő bőrömmel. Az árnyékban lebzseltünk az apartman előtti medencénél. Csak este mentünk be Stavrosba vásárolgatni egy két ajándékot. Utána felmentünk a tavernákhoz, és búcsúvacsorát tartottunk.
A vendéglátós hölgy nem beszélt csak görögül, így elfogadtuk azt, amit ajánlott. Kriszta magyarázott neki, de mondta, hogy fogalma sincs, hogy mit fogunk enni. De finom volt minden.
Végül is tintahal, borjúsült, szuflaki, marhasült került az asztalra görögsalátával, és pirított kenyérrel. Délután kérdezték, hogy nem vagyok e rosszul a leégés miatt (esetleges napszúrás), de amikor látták, mennyit eszem, mindenki megnyugodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése