Hazafelé. Korán felkeltünk, hogy mindennel készen legyünk, mire értünk jön a busz. 8:30-kor indultunk el Stavroszból, a gép helyi idő szerint 11:40-kor indult Thessalonikiből.Mondanom sem kell, hogy magyar emberhez méltóan nagy tülekedés volt a csomagfelvételnél. Így mi Krisztával legutolsónak maradtunk. J Időnk semmi nem volt a váróban, rögtön lehetett beszállni. Ismét a szárny közelében ültünk, vészkijáratok ugyanott, csak a személyzet más (sehol a helyes stewardok). Sima felszállás, kissé felhős és szeles út. Szegednél léptünk be a légtérbe (kint - 41 fok), és meg is kezdtük a leszállást. Több mint 800 km/órás sebességgel nem csoda… A hátszél kitűnő volt, így jóval hamarabb értünk Ferihegyre. A leszállás nem ment simán, de figyelmeztetve lettünk, hogy nem a pilóta bénázik, hanem erős a szél. Valahogy lépcsőzetesen sikerült földetérni: repülés, zuhanás, repülés, zuhanás, repülés, zuhanás. Mint a hullámvasúton. Viszont sokkal szebben sikerült a gép letétele, mint Thessalonikiben. Gurulás csőrikéhez, kiszállás, csomagkeresés, VÁM-on meg sem állítottak.
Eddig tartott a nagy vakáció.
