Pilinszky János: Itt és most

A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerűen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.

Wass Albert: Mert nagyon szeretlek

Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.
A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.

Szabó Lőrinc: Valami örök

Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasz néma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy s a vágy tilalma benne,
valami könnyű, szellő halk varázs,
valami, ami nem is valami,
valami még kevesebb, az, ami
valami tűntén kezd csak sejleni,
valami lassú, árny hűs rejtelem,
valami, ami újul szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szívemen.

Váci Mihály: Végül

Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! Úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell,
hogy legalább a szíve tessék!
Fél egyedül. Csak karolják!
– s már eltűri, hogy a szíve ne is tessék.
Megszelídül a magánytól,
s csak annyi kell végül már, hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakákat?!
– Ó, nem, inkább eltűri, hogy meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,
ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást,
azt, ami van, és azt, mi lesz még?!
Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
– azt se, hogy szeressék.
Ó, végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: rágondolva tölthessen el
egy-egy estét.

Emil Zola: Nana

… megjelent Vénusz. Borzongás futott végig a termen. Nana meztelen volt. Nyugodt hetykeséggel, meztelen teste mindenható erejének tudatában. Egyszerű fátyolszövet takarta; kerek válla, amazonkeble, melynek két piros hegye keményen meredt előre, mint a dárda, széles csípője, mely kéjesen ringatózott, két gömbölyű, szőke combja, az egész habfehér teste átvillant, átlátszott a könnyű szöveten. A habokból kilépő Vénusz volt ez, akinek nincs más leple a haján kívül. Egyetlen taps se csattant. Senki se nevetett már, a férfiarcok elkomolyodtak, megnyúltak, orruk kitágult, ajkuk izgatottan, szárazon remegett. Mintha szellő fuvallt volna át a termen, halkan, baljós fenyegetéssel teli. S a vidám teremtésből egyszerre csak kiütközött a nő, ki nyugtalanságot vet, nemével őrületbe ejt, és rejtelmes vágyakat ébreszt. Nana még mindig mosolygott, de már az olyan némber metsző mosolyával, ki férfi hússal él.

…

Nana lassanként hatalmába kerített a közönséget, s azt tehette már a férfiakkal, amit akart. A szerelmi hév, ami úgy sugárzott belőle, mint valami párzó állatból, mind jobban, jobban elárasztotta a termet. Ebben a pillanatban miden legkisebb mozdulata vágyakat ébresztett, s egy legyintéssel felkorbácsolta a vért. …

Reszketett az egész terem, szédület környékezte, fáradt, izgatott volt, és zsongító sóvárgás fogta el, minő éjfélkor a hálószobák mélyén suttog. S Nana, szemközt ezzel az elalélt közönséggel, mely a színdarab végén magába rogyva, bénult idegekkel vergődött, ott ragyogott diadalmas márványtestével, nemével, mely elég erős, hogy leigázza ezt az egész tömeget anélkül, hogy maga elveszítené a fejét.

trick or treat

Ahogy több természeti-népi eredetű ünnepnél lenni szokott, a Halloween eredetéről is sokfélét lehet olvasni. Amiket én találtam, mind megegyeznek abban, hogy kelta eredetű ünnep, amikor is az elhunyt lelkek visszajárhatnak a földre, mert ezen az éjszakán átjárható a két világ közötti kapu. Abban azonban már különbségek vannak, hogy miért is gyújtanak mécseseket, tüzet ilyenkor. Az egyik leírás szerint azért, hogy a holt lelkek hazataláljanak, a másik szerint pont ellenkezőleg, hogy elijesszék őket, és távol tartsák otthonaiktól. Ennek megfelelően a bemutatott áldozat is vagy azért volt szükséges, hogy segítsék őket az úton, vagy azért, hogy kiengeszteljék őket; ez utóbbi esetben a gyermekáldozattól sem riadtak vissza.
A harmadik változat ötvözi ezt a kettőt, vagyis a tűz, a lámpás, a máglyák azért kellenek, hogy rossz boszorkányokat és szellemeket távol tartsák a terméstől és ottonaiktól, saját szerettük szelleme pedig hazataláljon.
A kivilágított tök hagyományát legtöbb helyen a nem éppen szent életű Jacknek tulajdonítják, aki vagy felkergette a fára az ördögöt, és akkor egy keresztet rajzolt a törzsére, ami miatt nem tudott lejönni; vagy valahogy elvarázsolta és az nem tudta visszanyerni eredeti alakját, a lényeg, hogy Jack megegyezett vele, hogy nem kerül a pokolba. Viszont nem kerülhetett a Mennyekbe sem. Így aztán a sötétben bolyongott, mígnem az ördög odahajított neki egy izzó parazsat a pokol tüzéből, hogy azzal világítson. Jack pedig beletette azt egy kifaragott gömbölyű répába vagy krumpliba, ami később tök lett. (Egy helyen azonban azt olvastam, hogy a kelta papok tették a kivájt, kivilágított tököt azon családok háza elé, akiktől a gyermekáldozatot várták.)
A hagyományt az írek vitték magukkal az amerikai kontinensre (Mankáék nagy és hátborzongató örömére), és ahogy lenni szokott, átalakult. A gyerekeket már nem vetik máglyára, ellenben beöltöznek mindenféle ijesztő maskarába és így zsarolják a babonás felnőtteket:
"trick or treat".
Ha kaptak valamit, akkor odébb vonultak -
„Áldja meg az Isten e háznak gazdáját,
Töltse meg az Isten mind csűrét, kamráját!”
- ha nem, nagy zajt csaptak, beszórják lisztel a ház előterét, és hasonló csibészségek.
„Áldja meg az Isten e háznak gazdáját,
Töltse be az Isten tetűvel, bolhával!”

Azért azt hiszem, jár ez a kis elégtétel a gyermekáldozatok után. :)

- Tök, tök, sárga tök,
Halloween-re mit főztök?
- Kígyót, békát, csontvázakat,
Mindenféle bogarakat.
- Tök, tök, kicsi tök,
Ugye hozzánk eljöttök?
- Elmegyünk, elmegyünk,
Ajtódon becsengetünk.
Megtréfálunk, cukrot kérünk,
Aztán gyorsan odébb lépünk.
- Tök, tök, csúnya tök,
Jobb lesz, hogyha nem jöttök!
Cukrot, csokit mi is várunk,
Házról-házra körbejárunk.
(Őri István)

Halloween
This means holy evening and takes place on 31st October. It is a more popular festival in US, but it is celebrated by many people in Britain too. It is connected with ghost and witches.
At parties people dress up in strange costumes and pretend they are witches. They cut horrible faces in potatoes and put a candle inside, which shines through the eyes. People play games like trying to eat an apple from a bucket of water without using their hands.
Children dressed in white sheets knock on doors at Hallowe’en and ask if you would like a “trick” or a “treat”. If you give them something nice – a treat – they go away. However, if you do not, then they play a “trick” on you, such as making a lot of noise or spilling flour on your front step.

There`s a goblin as green as a goblin can be.
Who is sitting outside and is waiting for me.
When he knocked on my door and said softly,
"Come play!"
I answered,"No thank you, now please,go away!"
But the goblin as green as a goblin can be.
Is still sitting outside and is waiting for me.
Trick or treat, trick or treat,
give us something good to eat.
Give us candy, give us cake,
give us something sweet to take.
Give us cookies, fruit and gum,
hurry up and give us some.
You had better do it quick
or we`ll surely play a trick.
Trick or treat, trick or treat,
give us something good to eat.

Ausztrália és Új-Zéland, a csodák földje

Egy volt csoporttársnőmmel találkoztam a minap, aki bejárta a fél világot. Ausztrália, Kanada, Új-Zéland, és nemsokára az USA következik. Ezekről az országokról beszélgettünk, tapasztalatairól élményeiről.
Ezt az írását most megosztanám másokkal is.

Az Új-Dél Walesi Magyar Szövetség és személyesen Kardos Béla elnök úr meghívására részt vettem a VI. Magyar Identitás Konferencián, Sydney-ben, 2008. júniusában. Majd egy hetet tölthettem a türkízkék óceán aranypartján, a Gold Coast-on, Horváth Gyöngyi és Kerekes Sámuel vendéglátásában. Ezt követően a Wellingtoni Magyar Közösség és a Magyar Fészek megtisztelő meghívásának eleget téve, egy hét alatt betekintést nyerhettem Új-Zéland fővárosának szépségeibe, és persze az ott élő magyarok életébe.

Azonnal, már itt az elején be kell vallanom a Tisztelt Olvasónak: szerelmes vagyok! Szerelmes vagyok Ausztrália és Új-Zéland természeti és kulturális szépségeibe, az ott élő magyar közösségekbe. 2005-ben jártam először az ötödik kontinensen. Ausztrália az első találkozáskor a csodák földje volt. 2008. júniusában megvalósult az álom, újra itt lehettem a Dél-Keresztje alatt, ebben a kivételes világban és először utazhattam Új-Zéland fővárosába, Wellingtonba. Most tartsanak velem Önök is!

A VI. Magyar Identitás Konferenciáról Kardos Béla elnök úr beszámolt a Panoráma Magazin 2008. évi júliusi-augusztusi számában. Jómagam az alapos magyar-magyar eszmecseréket követő napokban belevetettem magam Sydney színes forgatagába. Utaztam a föld felett száguldó metrón (monorail), behajóztam Manly-ből a Circular Quay-be, ahol éppen egy ausztrál őslakos játszott didgeridoo-n. Útközben megcsodáltam a fokozatosan, öbölről-öbölre kitárulkozó belvárost, a karcsún égbe törő Tornyot, a „dagadó vitorlájú” Operaházat. Néztem a Darling Harbour-ban a hajókat, majd betértem az Akváriumba. Noha itt már 2005-ben jártam, most is lebilincselt az óceán élővilága, a hatalmas cápák, ráják, fókák, különböző halak, korallok világa. (Persze, ismét bemártogattam a kezemet ahol szabad volt és újra szorongtam is, nehogy a cápákkal álmodjak...)

A belváros szívében felszegett állal lestem a tekintetet megragadó felhőkarcolókat, majd a Rocks negyed történelmi házai bűvöltek el. Ékes példája, milyen jól megfér egymás mellett a régi és az új, a műemlék és a hipermodern…

A Harbour Bridge acélváza csak a földről kápráztatott el; a hidat megmászni nem mertem. Este magával ragadott a Star City Casino 34. emeletéről a kivilágított felhőkarcolók látványa. Itt persze megmásztam a „gap”-et. Sétáltam Marubra, Manly, Bondi partjain, ahol csak a hűvős szél és a borús idő tartott vissza attól, hogy megízleljem a hullámok erejét. Európaiként sűrű itt a program, így csak megcsodáltam és nem próbáltam ki a 2000. évi olimpiai játékok úszóversenyeinek helyszínét, az Aquatic Centre-t.

Nagy Bálint főkonzul úr körültekintő szervezésének köszönhetően meglátogattam a „Három Nővért” a Kék-hegyekben, ahol legszívesebben megsimogattam volna a lábam alatt, perzsaszőnyegként elterülő eukaliptuszerdőt. Barangoltam az esőerdőben, a zöldellő páfrányok, pálmák, eukaliptuszok labirintusában. Természetesen nem maradhatott el az állatkert sem, ahol nehéz szívvel szakadtam el a bájos-mámoros koaláktól, a szökdelő kenguruktól.

A metropolisnak búcsút intve, a Gold Coast-ra utaztam. Most, a második alkalommal az időjárás a kegyeibe fogadott; ragyogó napsütés ölelte látogatásomat. A víz gyermekének is nevezhetném magam: itthon is sokat járok wellness fürdőkbe, uszodába, a Tiszához; ám azt nehéz szavakba önteni, amikor először csak megcsiklandozta a kék óceán a talpamat, majd levett a lábamról. Szó szerint, mert a több méteres hullám erejének nem tudtam ellenállni, beterített, felemelt, átölelt. Mámorító érzés volt érezni, élvezni a Csendes-óceán hatalmas hullámainak játékát. Main Beach, Surfers Paradise, Broadbeach, Burly Head fövenyén séta közben a finom szemcséjű homok zenélt a talpam alatt, a langyos szél fújdogált és vég nélkül morajlott az óceán. Az említett partok mindegyikén megmártóztam, de nem voltam annyira sem vakmerő, sem bátor, hogy a hullámlovaglást, amely Ausztráliában nemcsak sport, hanem életstílus is, kipróbáljam. Itt valóban a vad és féktelen víz az úr…

Horváth Gyöngyinek és Kerekes Samunak köszönhetően kirándultam Queensland egyik burjánzó esőerdejében, a Lamington Nemzeti Parkban, ahol függőhídon sétálva etettem a papagájokat és a sziklákról a mélybe zúduló vízesés mellett „legeltettem” szemeimet a végtelen hegyeken. Brisbane-ben a folyón hajózva, Balázsi Évi és családja társaságában felfedezhettem a város sokszínű arcát. A Magyar Házban láthattam a Gold Coast-i és Brisbane-i magyar színjátszó csoport, „Sári bíró” című, nagysikerű előadását. Az elutazásom előtti napot is az óceán partján töltöttem, sóvárgó szívvel hagytam ott, de Új-Zéland szépségei is vonzottak.

Megérkezésemkor, Wellingtonban is napos idő és Kaprinay Éva és George kedvessége fogadott; 130 km/órás szél kíséretében, ami később alábbhagyott. Az első napokban megismerkedtem a főváros látnivalóival. Büszkeséggel töltött el, hogy járhattam a Magyar Millennium Parkban, amely talán a legtávolabbi magyar emlékhelyünk. Lenyűgözött a város játékossága, ami visszaköszön a köztéri szobrokban is: a „vízkerék”, az ernyő, a kulcslyuk, a „koru” korlátok… Megcsodáltam kívül-belül a Parlament régi és méhkasnak becézett új épületét. Elvarázsolt a Botanikus kert szépsége: a páfrányok, pálmák, fenyők, pipacsok, vízililiomok sokasága, nem is szólva az öblökre és a városra nyíló kilátásról! A Mount Victoria-ról nyíló esti panoráma, Wellington több millió apró fényének látványát nagyra nyitott szemmel szívtam magamba.

Különleges élmény volt ugyanannak az óceánnak a partján sétálni téli kabátban, sapkában, sálban, mint amelyiknek másik részén, néhány nappal korábban, bikiniben napoztam, fürödtem. Az új-zélandi part is gyönyörű: itt hegyek magasodnak, sziklák meredeznek. Gyermeki élvezettel „halásztam” a sziklák közti, kristálytiszta vízben. Zsákmányom volt néhány kavics és a híres paua shell (itthon fülcsigaként ismerjük) meszes váza. Egyébként az élő csigát is megfoghattam egy kedves új-zélandi férfi jóvoltából, aki vacsorára hozta fel az óceánból.

Életre szóló élmény volt a fókatelepre való látogatás. A fókák a sziklákon napoztak, néha csobbantak és kedvesen tűrték – egy határig – a közeledésemet, a fényképezést. Úgy másfél méterre voltam az egyiküktől, mikor barátságos, ám annál határozottabb, „hangos szóval” jelezte, hogy eddig és ne tovább… Külön öröm volt, hogy az Arts Galériában nemcsak megcsodálhattam a maori művészek kiállítását, hanem találkozhattam is az alkotókkal. A Te Papa Múzeumban a gazdag gyűjtemény, továbbá a bemutatás, az interpretáció módja is lenyűgözött. Látogatóbarát tárlatait okleveles művelődésszervezőként is, turistaként is élveztem, értékeltem. Beöltöztem maori ruhákba, rajzoltam, koncertet hallgattam, vetítést néztem; bemásztam, kipróbáltam, felfedeztem… Ebben a múzeumban valóban élmény volt a tanulás. Végül, de nem utolsó sorban megtiszteltetés és öröm volt a Fészek Klubban megismerkedni a wellingtoni magyarokkal. Remélem, hogy folytatódik a kulturális turizmus; őket is hívjuk és várjuk a Budai Várba.

Ezúton is köszönöm Kardos Bélának a megtisztelő meghívást; Dér Erzsikének és Ferinek, Gizi lányuknak és Gyuri vejüknek, Horváth Gyöngyinek és Kerekes Samunak, Kaprinay Évának és George-nak a vendéglátást, a körültekintő gondoskodást, az élményekben gazdag napokat; szeretetüknek és kedvességüknek köszönhetően otthon voltam a távoli földrészeken!

Az élmények a lelkem mélyébe hatoltak. Beleszerettem, de még csak részben hódítottam meg; remélem, újra látom!

Bába Szilvia

forrás:
http://www.mka.hu/irasokbaba.html

Tiszavirág

Weöres Sándor: Tiszavirág

Bóbitás hervadás
néz a fák mögül,
száraz, csörgő, szőke sás
kontyán fénylő álom ül.

Lég lobog, víz zubog,
menny szövi tele:
hullámzik, rezeg, ragyog
a föld árnyék-köntöse.

Lég ölén, víz körén,
mindenütt vagyok,
élő szem-szív-szövevény,
soha el nem lankadok.

Sokezer tetemem
gyűlik iszap-ágyon.
Vizirózsa-levelen
újra megrebben az álom.

csöpp

esik



Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
...
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.
(Shakespeare)

szeretem ezt az illatot

A tánc világnapja

International Dance Day (World Dance Day) has been celebrated on April 29 through promotion by the International Dance Council (CID), an umbrella within UNESCO for all kinds of dance. The holiday was introduced in 1982 by the International Dance Committee of the UNESCO International Theatre Institute. The date was suggested by Pyotr Gusev to commemorate the birthday of Jean-Georges Noverre.

Jean-Georges Noverre 1727-1810 was the ballet’s Shakespeare and ballet’s grandfather. He was French dancer and ballettmaster, and is considered to be the creator of ballet d’action a precursor of the narrative ballets of the 19th century.

The dance is older as humanity, it is part of own culture. Own ancestors danced, if they went to hunt, wanted heavy crops, rain, if someone was ill and he wanted his health. They did it if they had pleasure or sorrow.
The dance was a part of the magic. They tried to know the invisible, miraculous.

A tánc az emberiséggel egy idős, kultúránk része, folyamatosan változik. Őseink táncoltak, ha vadászni mentek, vagy ha onnan visszatértek; táncoltak, hogy bő legyen a termés, hogy eső essen; táncoltak, ha valaki megbetegedett és gyógyulását szerették volna; táncoltak, ha valami öröm vagy bánat érte őket. A tánc a varázslatok része volt, segítségével próbálták megérteni azt, ami ismeretlen volt, kapcsolatba lépni a természetfelettivel.

1982-ben az UNESCO hozta létre a Tánc Nemzetközi Világnapját, amely napon minden táncot ünneplünk. Az ünnepet Jean-Georges Noverre születésnapjára tették. Ki volt ő?
Jean-Georges Noverre (1725-1810) a „balett Shakespeare-je, a „balett nagyapja”. 1760-ban megjelentetett könyvében lefektette a balett néhány szabályát és alapelvét. Lehetővé tette, a merev udvari szabályokkal ellentétben a balett színművészeti lehetőségeinek fejlődését: bevezette a „pas d’action”-t, a balett történetének kibontakozásához használt cselekmény lépését, hozzájárult az emberi érzések megjelenítéséhez a történetekben.

A tánc terápiája a léleknek is, lehetőség az önkifejezésre, segítségével számos érzelmet, élményt hozhatunk a felszínre. A mezítláb táncolás mintegy szimbóluma lett a kötöttségek alóli felszabadulásnak.

famous "bigyó"

and what is this famous "bigyó"? There is on every NZ homepage.
This sculpture located in Christchurch's cathedral Square. It is a millennium sculptire, celebrates the new millennium and the 150th Anniversary of the founding of Christchurch and Canterbury by the Canterbury Association.
The Turning Point 2000 Trust commissioned Neil Dawson to produce a major contemporary, public artwork for Christchurch.
More information and how it was built:
bigyó

one more time

Nothing I must do
Nowhere I should be
No one in my life
To answer to but me
No more candlelight
No more purple skies
No one to be near
As my heart slowly dies
If I could hold you one more time
like in the days when you where mine
I'd look at you 'till I was blind
So you would stay
I'd say a prayer each time you'd smile
Cradle the moments like a child
I'd stop the world if only I
Could hold you one more time
(hmmmmmm)
I've memorized your face
I know your touch by heart
Still lost in your embrace
I'd dream of where you are
(music break) (hmmm)
If I could hold you one more time
Like in the days when you were mine
I'd look at you 'till I was blind
So you would stay
I'd say a prayer each time you'd smile
Cradle the moments like a child
I'd stop the world if only I
Could hold you one more time
One more time

klip

szerelem?

"Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!"

szerelem volt

"Szerelem volt, a neve régen,
Tavaszban, éjben vagy mesében,
Tegnap még szenvedés volt, kínos, kedves,
Ma emlék, holnap síromon kereszt lesz."

egész szerelmem annyi volt csak

"Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak, szemedbe néztem,
Egy mosolygásod volt csak minden,
De nekem elég volt egészen.

És én úgy őrzöm e mosolygást,
Miként napsugárt a tenger,
Elrejtve mélyen, szomorúan
És - végtelen nagy szerelemmel."

Harapj, harapj

József Attila
Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.
Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.
Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!

Ady: félig csókolt csók

Egy félig csókolt csóknak a tüze
Lángol elébünk.
Hideg az este. Néha szaladunk,
Sírva szaladunk
S oda nem érünk.

Hányszor megállunk.
Összeborulunk,
Égünk és fázunk.
Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér,
Ajkad csupa vér.
Ma sem lesz nászunk.

Bevégzett csókkal lennénk szívesen
Megbékült holtak,
De kell az a csók, de hí az a tűz
S mondjuk szomorún:
Holnap. Majd holnap.

Piaf

Uram, Uram, Uram!
Egy kicsit még hagyd
meg nekem a kedvesem! (...)
Adj még egy kis időt
imádni őt!
Időt, míg gyűjthetek emlékeket. (...)
Engedd nekem megtöltenem az életem.
***
No more smiles, no more tears
No more prayers, no more fears
Nothing left, why go on
When your lover is gone
Shout with one ...
***
Padam...padam...padam...
Csupa „szeretlek" - utcák kövén
Padam...padam...padam...
Csupa öröké - ősz idején
Padam...padam...padam... (...)
Látnom kell újból mindazt, mi fájt
Mert a hang, melynek ritmusa őrjítő:
Egy szív, mely kong, mint a kő.
***
Mindent, mindent, ha kell,
Elölről kezdek el...
Múlt velem nem jöhet,
Mert életem most kezdődik Veled!
(Non je ne regrette rien)

Szépművészeti

Tegnap elmenetem a Szépművészeti könyvtárába. Erődítmény. Jó hogy vizeletvizsgálatot nem kértek ahhoz, hogy bejussak... Persze kölcsönözni nem lehet, csak helyben olvasni.
Aztán újra megnéztem a hollandust a Marcsival. Még a melóhelyen letöltöttem a netről a kvízkérdéseket így aztán ott rohangáltunk fel alá a kiállításon, hogy melyik virág szerepel a fametszeten és egy festményén is, meg melyik motívum szerepel két képén a kiállításon.
Aztán vissza kellett rongyolni olyan 21:45 magasságában a magyar teremhez, hogy megkeressük a kruplikosár magyar analógiáját. Hát nem elállták az utat a jegyszedők? Azt mondja, már nem lehet bemenni, mingyárt zárnak. Modnom, nekem viszont papírom van, tudni akarom, melyik az a kép... Jah, hát ha papírom van, az más...
Ha nyerek, megyek Amsterdamba valakivel.

Van Gogh

Elmentem megnézni. Az első benyomás, hogy hiányoztak a napraforgók. Nem vagyok egy nagy műértő, de nekem hiányoztak. Ha már egyszer Van Gogh, akkor napraforgó. :) Nekem legalábbis. A többinek még le kell ülepednie.
Aki elmegy megnézni, annak ajánlom, hogy csütörtökön menjen a hosszú nyitvatartáskor. Érdemes múzeum plusz belépőt venni a Van Gogh mellé, így végig lehet nézni a tárlatvezetéseket (olasz, francia, Van Gogh hatása a magyar művészetre stb.), lehet jazzt hallgatni, és vendégek vagyunk egy italra is.
Van Gogh Budapesten
Rengeteg fiatal jött el tegnap este. Eszembe jutott, amit egy múzeumi felmérés tanulmányban olvastam. A szakemberek véleménye: csupán divat egyes kiállítások, múzeumok látogatása.
Hát, soha rosszabb divatot!