Vannak időszakok az életemben, amikor nagyon sok változás van körülöttem, és van, amikor az élet szimplán csak szarral dobálózik. Nem én vagyok ugyan a célpont, de mivel hozzám közel lévőkre céloz, hát, rám is fröccsen.
Egy nagyon kedves barátnőm elveszítette anyukáját, pár évvel a testvére halála után. Az apukáját még gyerekként. Gyermeke nem született, hogy bennük vigaszt találjon, ahogy sokan ilyenkor ezt teszik. Szerencsére a férje mellette áll, így nincs teljesen egyedül, de borzasztó lehet ezt átélni. Akik a legközelebb állnak hozzád, mind elmentek. ❤
Ex vőlegényem pedig cirrózisos. Annyiszor próbáltuk elmagyarázni neki, hogy éveken (évtizedeken) át napi fél liter vodka, és egy üveg bor nem lesz következmények nélküli (azon túl, hogy én is leléptem). Nem hitte el. Amikor az ember benne van, akkor azt hiszi, vele ez nem történhet meg. Élet: fogd meg a söröm... - ez esetben vodkám / borom. Egyelőre életmódváltással, gyógyszerrel fenntartható állapotban van, és kellően be is van szarva ahhoz, hogy most komolyan vegye. Kérdés, ha jobban lesz, mennyire írja felül az agya, a sóvárgása a halálfélelmét. Remélem, a mostani barátnője és az új helyzet ad okot neki végre a változásra, és hogy harcoljon.
Elmeséltem a jelenlegi páromnak is, aki szintén utálja az orvosokat, és ott is kéne némi harci szellem, hogy végre kiderüljön, neki mi okozza a panaszait, és tervezni lehessen.
Pasik. Teremtés koronái, mi? Cöh... Ovi.
