Januárban megvolt szerintem a legemlékezetesebb céges story. Úgy kicsesztem ma az ügyfélszolgálattal, ahogy szerintem még soha.
Megvan az érzés, amikor dolgozol a PC-n, beállítasz valamit, a szemed még visszanéz a programra és a beállításokra, hogy mit csináltál, de az ujjad már az OK- gombot lenyomta, és rájössz, hogy életed egyik legnagyobb baromságát követted el?
Mikor kiküldöm a számlákat, meg kell adni a számlasorszám intervallumot, mettől meddig. És pech, de a számla sorszáma az évvel kezdődik. És lemaradt az első karakter… 026/0141-től vette, és mivel 026-os évet nem talált, de 2010/ - est már igen, hát persze hogy nem kérdezett rá, hogy épp 428 929 számlát akarsz kiküldeni, BIZTOS VAGY BENNE?
„Igen, főnök, küldöm, főnök, viszlát, főnök…” És ennyi volt… Lelőni meg nem tudtam, se esc, se kilépés, se semmi, mert az agyában volt. Hívtam az IT-t, hogy a levelezőből állítsák le, mert én nem tudom, ő se tudta, hívtam a külső a programozót, akiktől béreljük, hogy help most. Addigra kiment 438.
És mivel máshogy nem tudtuk megcsinálni, minden egyes kiment számlánál a levelezőben egyesével kellett egy tovább küldés gombbal újra kiküldeni egy szorri de el.tam levelet 438-szor - mint egy ókori görög tragédia szenvedő hősnője. Ez kb. egy órán át tartott. Utána volt egy órás meetingem, legalább felszáradt a bugyim és helyreállt a várnyomásom. Du 3-kor 8-szor néztem meg, hogy milyen intervallum van beállítva, mielőtt kiküldöm újra.
Sorry, mea culpa, hamut a fejemre
