Fél órája semmi másról nem szól a beszélgetésem az emberekkel, mint a kajáról. Mintha nem létezne más az életben. "Jövő héten gyertek megint ebédre... találjátok ki, mit akartok enni." 😩
Majd anyám felhív és 5 percen keresztül ecseteli, hogy mi van ha pörköltet főzne? Há' érdekel is engem, mit főz magának? De lehet, hogy milánóit csinál, és akkor lesz holnapra is, és akkor még én is ehetek, ha hazaértem vasárnap este. Aztán majd süt húst a jövő hétre.
Komolyan, már hányni tudnék ettől a témától. Mondjuk lehet, közrejátszik, hogy este nagyon szarul voltam. Csabi csinált tojásrántottát hagymával. Imádom. Nem is ettem sokat, de éjfélig meg akartam dögleni annyira fájt a gyomrom utána. Barátnőm már sorolta messengeren a praktikákat a szódabikarbóna és citromon át a jógáig mindent. Kínomban már röhögtem.
😒 Nincs hányós smile. Képzeld ide.
