Pilinszky János: Itt és most

A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerűen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.

Wass Albert: Mert nagyon szeretlek

Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.
A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.

Szabó Lőrinc: Valami örök

Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasz néma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy s a vágy tilalma benne,
valami könnyű, szellő halk varázs,
valami, ami nem is valami,
valami még kevesebb, az, ami
valami tűntén kezd csak sejleni,
valami lassú, árny hűs rejtelem,
valami, ami újul szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szívemen.

Váci Mihály: Végül

Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! Úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell,
hogy legalább a szíve tessék!
Fél egyedül. Csak karolják!
– s már eltűri, hogy a szíve ne is tessék.
Megszelídül a magánytól,
s csak annyi kell végül már, hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakákat?!
– Ó, nem, inkább eltűri, hogy meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,
ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást,
azt, ami van, és azt, mi lesz még?!
Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
– azt se, hogy szeressék.
Ó, végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: rágondolva tölthessen el
egy-egy estét.

Ellentétek ha egymásra találnak :)

Bittersweet

Annyira fájdalmas ez a zene. Annyira a szívemhez szól most. Egy reménytelen dolog...
A legelső dalt (not strong enough), amit rögtön meg is szerettem, egy kollégám FB oldalán láttam, aztán rájuk kerestem a youtube-on. Nem bántam meg.

The kiss

Emil Zola: Nana

… megjelent Vénusz. Borzongás futott végig a termen. Nana meztelen volt. Nyugodt hetykeséggel, meztelen teste mindenható erejének tudatában. Egyszerű fátyolszövet takarta; kerek válla, amazonkeble, melynek két piros hegye keményen meredt előre, mint a dárda, széles csípője, mely kéjesen ringatózott, két gömbölyű, szőke combja, az egész habfehér teste átvillant, átlátszott a könnyű szöveten. A habokból kilépő Vénusz volt ez, akinek nincs más leple a haján kívül. Egyetlen taps se csattant. Senki se nevetett már, a férfiarcok elkomolyodtak, megnyúltak, orruk kitágult, ajkuk izgatottan, szárazon remegett. Mintha szellő fuvallt volna át a termen, halkan, baljós fenyegetéssel teli. S a vidám teremtésből egyszerre csak kiütközött a nő, ki nyugtalanságot vet, nemével őrületbe ejt, és rejtelmes vágyakat ébreszt. Nana még mindig mosolygott, de már az olyan némber metsző mosolyával, ki férfi hússal él.

…

Nana lassanként hatalmába kerített a közönséget, s azt tehette már a férfiakkal, amit akart. A szerelmi hév, ami úgy sugárzott belőle, mint valami párzó állatból, mind jobban, jobban elárasztotta a termet. Ebben a pillanatban miden legkisebb mozdulata vágyakat ébresztett, s egy legyintéssel felkorbácsolta a vért. …

Reszketett az egész terem, szédület környékezte, fáradt, izgatott volt, és zsongító sóvárgás fogta el, minő éjfélkor a hálószobák mélyén suttog. S Nana, szemközt ezzel az elalélt közönséggel, mely a színdarab végén magába rogyva, bénult idegekkel vergődött, ott ragyogott diadalmas márványtestével, nemével, mely elég erős, hogy leigázza ezt az egész tömeget anélkül, hogy maga elveszítené a fejét.

Amadeus golyói

The Mozartkugel (English: Mozart ball), originally known as the “Mozartbonbon”, was created by the Salzburg confectioner, Paul Fürst in 1890 and named after Wolfgang Amadeus Mozart.
The confectionery Fürst still produces the original Salzburg Mozartkugeln by hand according to the original recipe and only sells them in its shops or over its website.
Paul Fürst presented the Mozartkugel at a fair in Paris in 1905 and was awarded a gold medal for it.

The largest industrial producer of Mozartkugeln in Austria is the Mirabell company (Kraft Foods Austria), which is based in Grödig near Salzburg.
The worlds largest industrial producer of Mozartkugeln is the German company Reber Specialities, which has been active in Bad Reichenhall since 1938.

Az osztrák zeneszerzőről elnevezett világhírű "Mozartkugel" ("Mozart-golyó") desszert valójában egy pisztácia-marcipán keverék, mely nugáttal van bevonva.
Ezt az édességet egy salzburgi cukrász, Paul Fürst találta fel 1890-ben, és a remekművével az 1905-ös párizsi világkiállításon aranyérmet szerzett.

A kis kuglik annyira beváltak, hogy erre aztán lecsapott a Mirabell-gyár, Mirabell és megvette a receptet Fürsttől, és vörös-arany papírba csomagolta, csakúgy, mint a német Reber cég.
Ez utóbbi golyói abban különböznek, hogy nem teljesen kerekek, hanem az aljuk lapos. Ennek hátterében különböző jogi védjegy herce-hurcák állnak.

A kék-ezüst színű Originale Salzburger Mozartkugeln-t a család tagjai ma is kézzel készítik.

Eperturmix

Imádom. Csak amit én csinálok, nem lehet szívószállal inni. Egyrészt sűrű, nem csak mutatóban van benne eper, másrészt szeretem, ha habosra van turmixolva. :)
Az előbb döntöttem le vagy fél litert.
Nyami. :p

Harapj, harapj

József Attila
Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.
Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.
Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!

Ady: félig csókolt csók

Egy félig csókolt csóknak a tüze
Lángol elébünk.
Hideg az este. Néha szaladunk,
Sírva szaladunk
S oda nem érünk.

Hányszor megállunk.
Összeborulunk,
Égünk és fázunk.
Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér,
Ajkad csupa vér.
Ma sem lesz nászunk.

Bevégzett csókkal lennénk szívesen
Megbékült holtak,
De kell az a csók, de hí az a tűz
S mondjuk szomorún:
Holnap. Majd holnap.

Ír kávé

Valami nagy, fehér és könnyű, habos babos úszik a poharamban :)
Az ír whisky az egyik öszzetevője a közkedvelt ír kávénak. A whiskyből, feketekávéból és tejszínhabból álló krémes és melegen fogyasztandó ital története a század negyvenes éveiben kezdődött, amikor is a Limerick megyei Foynes reptéri bárjának csaposa, Joe Sheridan, egy visszafordított amerikai gép elcsigázott, átfázott utasait kínálta meg először ezzel az éltető nedűvel. A pillanatok alatt magukhoz térő vendégek kérdésére, miszerint brazíliai kávét kortyolgatnak-e, rögtön jött a büszke válasz:
- Nem, ez ír kávé.
Ez a forró ital rendkívül gyorsan elterjedt. A siker ironikus magyarázata talán abban rejlik, hogy egyetlen pohárkája mind a négy, alapvető táplálékcsoportot tartalmazza: alkoholt, koffeint, cukrot és zsírt.

Ady: Elbocsátó, szép üzenet

Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
Száz szor-sujtottan dobom, ím, feléd
Feledésemnek gazdag úr-palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlőtl en harc nagy szégyeniért,
Alázás odért, nem tudom, miért,
Szóval már téged, csak téged sajnállak.

Milyen régen és titkosan így volt már:
Sorsod szépítni hányszor adatott
Ámító kegyből, szépek szépiért
Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár.
Sohas e kaptam, el hát sohse vettem:
Átadtam néked szépen ál-hitét
Csókoknak, kik mással csattantanak
S szerelmeket, kiket mással szerettem:
És köszönök ma annyi ölelést,
Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,
Amennyi t férfi megköszönni tud,
Mikor egy unott, régi csókon lép át.

És milyen régen nem kutattalak
Fövényes multban, zavaros jelenben
S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján
Milyen régen elbúcsuztattalak.
Milyen régen csupán azt keresem,
Hogy szép énemből valamid maradjon,
Én csodás, verses rádfogásaimból
S biztasd magad árván, szerelmesen,
Hogy te is voltál, nemcsak az, aki
Nem bírt magának mindent vallani
S ráaggatott díszeiből egy nőre.

Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen,
Akarta m látni szép hullásodat
S nem elhagyott némber kis bosszuját,
Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben,
Nem kevés, szegény magad csúfolását,
Hisz rajtad van krőzusságom nyoma
S hozzám tartozni lehetett hited,
Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,
Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne,
Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak a jöttömmel lett beteljesedve.

Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenő imakönyvből kihullva,
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,
Magamimádó önmagam imáját?
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsom ba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.

Szabó Lőrinc: Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság , vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél , teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.